BLG 60

A BLG60-as gyakorlatilag egy T55-ös harckocsi alvázára szerelt hidászjármű. Hatalmas, szétnyitható hídelemet - pontont - szállít, mely szárazföldi árkok áthidalására és úszó hidak építésére egyaránt alkalmas. A kinyitott ponton teherbírása 80 tonna, a szállító alváz minden paramétere megegyezik a T55-ös harckocsiéval.

MTLBU

Orosz haditechnikai eszköz. Magyarországon 35 darab volt. Könnyű páncélvédettséggel rendelkező, rendkívül gyors gép. Orosz nevének fordítása: Villám. Végsebessége: 80-90 km/óra. Súlya 10 tonna. Harci változata 3 kezelő és 8 lövész befogadására készült.

Hazánkban csak műszaki mentésre használták. Ennek önálló fegyverzete nem volt, és csak 2 fő kezelő fért el benne. A desszant térben különböző haditechnikai alkalmazású málházott eszközök voltak, úgy mint robbanóanyagok vagy láncfűrész. Kétéltű eszköz.

T34

A t-34-es önsúlya 28 tonna, legelterjedtebb lövege 76 vagy 84 mm-es (később voltak más változatok is, melyek nem terjedtek el). 12 hengeres, 400 lóerős motor hajtotta, fogyasztása 3-400 liter. 1940 és 1944 között több mint 35 000 T–34/76 típusú harckocsit gyártottak le. Két fő változata a T–34/76 és a T–34/85 volt, a / utáni szám a löveg átmérőjét jelenti. A háború után a Szovjetunió leállította sorozatgyártását, és a T–44-es, illetve T–54-es típusokkal váltotta fel. Lengyelországban és Csehszlovákiában viszont még számos T-34/85-öst gyártottak az 1950-es években. A kiállított típus kívül-belül megnézhető.

T55/A

A T-55 harckocsi a T–54 továbbfejlesztett változata. A T-55 1960-ban jelent meg és számos újítást egyesített, mint például a nagyobb teljesítményű motort. Elődje, a T-54-es, a szovjet hadseregben 1946 elejétől rendszerbe állított 36 tonnás lánctalpas harckocsi. Sorozatgyártása 1947-től 1962-ig folyt. Számos, a Szovjetunióval szövetséges országba exportálták, a hidegháború idejének legtöbb regionális konfliktusában alkalmazták. Javított változatával, a T–55-el együtt máig a legnagyobb példányszámban gyártott harckocsi, mintegy 100 ezer darab készült belőlük. Jellemzői a 100mm-es löveg,  10-20cm-es páncélzat, 560 Le motor, 4-500l-es fogyasztás/100km. Maga idejében rendkívül korszerűnek számított, a kiállított példány kívül-belül megnézhető.

VT 55

42 tonnás, harckocsi vontató műszaki eszköz. A T55-ös harckocsi alapjaira épült. Önálló fegyverzete nincs, a fegyverzet (torony) helyén egy hatalmas csörlő helyezkedik el. Minden más paramétere azonos a T55 harckocsiéval. A kiállított modell kívül-belül megtekinthető, és előzetes egyeztetés alapján vezethető is!

Csepel

Sokak által jól ismert, sokáig a civil szférában is szinte kizárólagosan használt magyar gyártmányú teherautó. Alkalmazása már az ötvenes évektől rendszeres volt, a típus megbízhatóságával és terepjáró képességével is kitűnt a kor más járművei közül. Motorját, alkatrészeit számos más katonai és polgári területen is felhasználták.

GAZ66

A 60-as években lett aktuális az akkori szovjet közepes tehrautószéria megújítása. A GAZ-66 4x4  (1964-1998) teherautók és ezek különböző típusai képezik a GAZ teherautók harmadik generációját. Ezek új fejlesztésű, erősebb V8-as motorokat kaptak.  A GAZ-53A rakodhatóságát 4 tonnára növelték, ezáltal felhasználási területe is kibővült.  A GAZ 66-ost kifejezetten a  GAZ-63 felváltására, annak üzemeltetési tapasztalatait felhasználva 1964-től gyártották a '90-es évek közepéig.

KRAZ

A KRAZ Hagyományos felépítésű teherautó, a szovjet hadsereg és a Varsói Szerződés országainak legnagyobb, hatkerék hajtású teherautója.  Alváza U-hossztartókból, és öt kereszttartóból felépített létraváz. Elől a motor, mögötte a favázas, lemezborításos, 1+2 személyes fülke található. Rakfelülete fémszerkezetű, a végfala nyitható, a leszerelhető oldalfalak lenyitható üléseket tartalmaznak.  A mellső felfüggesztésbe teleszkópos lengéscsillapítót, a hátsó, lengőkaros felfüggesztésbe hat darab lengőkart építettek. Kormányzása  szervóberendezéssel történik. Osztóműve tartalmazza a felezőt, a tengelyközi differenciálművet, és a csörlő kihajtását is. A sebességváltónak egyedül az első fokozata nem szinkronizált. KrAZ-255-PMP néven pontonszállító, KrAZ-255-TMM néven hídvető, és más, speciális változatait is gyártották.

Kraz TMM

A Kraz TMM a Kraz katonai teherautó hídvető változata.

MAZ

A MAZ vontató és a hozzá kapcsolt CSMZ 60 trailer a volt Varsói Szerződés országainak talán legkomolyabb szerelvénye. A vontató mind a nyolc, egyenként 550 kg-os kereke hajtott, melyek közül az első két tengelyen lévőket fordítja el a hidraulikus kormány. Harckocsi motorral szerelték, önsúlya a trélerrel együtt 42 tonna, külön a vontatóé 21600 kg. A jármű szélessége 3,1 m, tehát közúti forgalomra alkalmatlan, de alapvetően nem is erre szánták. 50 tonnás csörlővel is rendelkezik. Megjelenése, kialakítása és fogyasztása megtestesíti mindazt, ami az orosz haditechnikáról a köztudatban él.

ZIL 157 híradós

A szovjet hadsereg "kis" teherautója, a ZIL-151 felváltására 1961-től gyártották. Menet közben is szabályozni tudta a kerekek nyomását. Vezetőfülkéje háromszemélyes, lemezből préselt.  Csörlős és csörlő nélküli változatait is gyártották. Híradós, nyergesvontató, tartálykocsi, és zárt felépítményű változatokat is gyártottak.

ZIL 157 tűzoltó

A szovjet hadsereg "kis" teherautója, a ZIL-151 felváltására 1961-től gyártották. Menet közben is szabályozni tudta a kerekek nyomását. Vezetőfülkéje háromszemélyes, lemezből préselt.  Csörlős és csörlő nélküli változatait is gyártották. Híradós, nyergesvontató, tartálykocsi, és zárt felépítményű változatokat is gyártottak, illetve speciális modelleket, mint ez a tűzoltó változat.

ZIL131 hiradós

A ZIL-157 felváltására 1966 decemberétől gyártják, fülkéje emlékeztet a közúti forgalomból magyarországon is ismert ZIL-ekére. Az 1964-től gyártott ZIL-133 6*4 kerékképletű jármű bázisára épült.  Vezetőfülkéje háromszemélyes. Csörlős, nyergesvontató, konténerfelépítményes, és speciális felépítményű változatait is gyártották. A múzeumban egy híradós változat látható.

BAT-M

A BAT-M egy, a T34-es harckocsi alapjaira épített hatalmas, tolólapos "szörnyeteg". Felhasználását tekintve gyakorlatilag egy "buldózer". Tolólapja 5 méterre nyitható, az alvázra egy teherautó fülkét szereltek fel. Gyakorlatilag bármit eltol, ami az útjába kerül.

PTSZ-M

A PTSZ-M ránézésre - főleg oldalről - olyan, mint egy nagy, lánctalpas vascsónak. A 60-as évek technológiai szintjét tükrözi. Harckocsi motorral hajtott úszó járműről van szó, melynek kezelőszemélyzete 2 fő, fedélzetére pedig egy teherautót, vagy akár 70 fős gyalogságot is felvehetett. Páncélzata nincs.

VT55 Bika

A VT55 42 tonnás, harckocsi vontató műszaki eszköz tolólapos változata. A T55-ös harckocsi alapjaira épült. Önálló fegyverzete nincs, a fegyverzet (torony) helyén egy hatalmas csörlő helyezkedik el, elöl tolólap található. Minden más paramétere azonos a T55 harckocsiéval.

MI 2

A MI-2 könnyű, többcélú helikopter, amelyet az 1960-as évek elején fejlesztették ki.

Sorozatgyártása kizárólag Lengyelországban, WSK "PZL-Swidnik" repülőgépgyárban folyt. Elsősorban polgári célokra fejlesztett helikopter, katonai alkalmazása főleg felderítő, szállítási és futárfeladatok ellátására korlátozódik, de 23 mm-es és 57 mm-es földi célok elleni nemirányított rakétákkal felszerelt változatai korlátozott mértékben a földi csapatok támogatására is alkalmasak.

MI 24

A Szovjet Légierőben 1976-ban szolgálatba állított harci helikopter. A helikopter alapját a már gyártásban levő MI-8 szolgáltatta, így a típus sok hasonlóságot mutat a MI-8-assal. Méretei lecsökkentek, a szerkezet stabilitása megnőtt. A harci bevetésekhez páncélozták a pilóták kabinját és a deszantteret. A helikopter két oldalán segédszárnyakat helyeztek el különbözá fegyverek felfüggesztésére, ill. vízszintes repülésnél felhajtóerőt is termeltek. A futóműveket behúzhatóra cserélték. A sorozatgyártás 1972-ben indult meg az A változat gyártásával a néhai Szovjetunió területén. Az A változat gyártása 1975-ben fejeződött be 550 példánnyal. 1975-ben elkezdődött az áttervezett D változat gyártása. A gép orr-részét teljesen átépítették, a pilóta és az operátor egymás mögött/felett két külön fülkében foglalt helyet, tandem elrendezésben. A fegyverzetet is modernizálták, az orrban egy új négycsövű, JakB-12,7 típusú géppuskát helyeztek el. A D változatból kb. 2500 db készült. A különböző változatokból összesen 5000 darab készülhetett.

MIG 15

A MIG-15 első harci alkalmazására a koreai háborúban került sor, majd később részt vett a vietnami háború légi harcaiban is, valamint több már regionális konfliktus szereplője volt.

Licenc alapján Csehszlovákiában, Kínában (J-2 elnevezéssel) és Lengyelországban is gyártották. A Szovjetúnióban több mint 12 ezer darabot gyártottak belőle, a külföldi licenc-változatokkal együtt a teljes darabszám eléri a 18 ezret.

MIG 21

A hidegháború egyik jelképe. Az 50-es évek kétszeres hangsebességre képes elfogadóvadásza. Manőverezőképességét Nyugaton is elismerték. Elsősorban vadászgépnek használták, de földi célok ellen is alkalmazható volt. A hidegháború idején számos példányt atomfegyver hordozására is alkalmassá tették. Kis mérete, alacsony üzembentartási költségei miatt ideális volt a kis országok légvédelmére. A típust azonban egész történetén végigkísérték hiányosságai: kis hatótávolsága, kis fegyverterhelése és alacsony színvonalú műszerezettsége, ezért a nyugati típusokkal össszecsapva rendre alulmaradt.

MIG 21U

A Mig 21U a MIG 21-es harci repülőgép két fő személyzet befogadására alkalmas változata.

MIG 23

A MIG 23-ast nagy manőverező képességű elfogó vadásznak tervezték, amely minden szempontból képes felülmúlni és felváltani a MIG 21-est. A változtatható szárnynyilazás segítségével nemcsak a fel- és leszálló jellemzők, hanem a manőverező képesség is javult. Már a korai változatok is alkalmasak voltak korlátozott földi csapás mérésére, majd később speciális földi támadó változatokat is kialakítottak.

KUB

A 2K12 szovjet csapatlégvédelmi rakétarendszert 1959-ben kezdte fejleszteni az OKB-134 tervezőiroda Tusinóban. A rendszert végül 1967-ben rendszeresítették. 1967 és 1978 között megnövelt hatótávolsággal és javított elektronikával négy változatát fejlesztették ki. Gyártása 1967 és 1983 között folyt, több mint 500 egység készült el, 22 országba exportálták. Lánctalpas, önhordó jármű, export változatát 2K12E KVADRAT megnevezéssel is gyártották. A magyar honvédség 1976-ban állította hadrendbe az első KUB rakétarendszert, melynek továbbfejlesztett, NATO kompatibilissá tett változatai a mai napig is állományban vannak. A háromfős kezelőszemélyzettel működő, három rakétát hordozó eszközt 1-2 centiméteres páncélzat védi, mozgékonyságát soros, hathengeres motor bizosítja. A kiállított példány előzetes egyeztetés alapján vezethető is.

Maljutka

A Maljutka rendszert 1960-ban tervezték a kolomnai KBM tervezőirodában Sz. N. Nyepobegyimij főkonstruktőr vezetésével, és 1963-ban rendszeresítették a Szovjet Hadseregben. A Szovjetúnióban ez volt az első könnyű páncéltörő rakéta, amely hordozható kivitelben is készült. A gépesített lövészzászlóaljaknál is rendszeresítettek szakaszonként két-két hordozható indítóberendezést és egy irányítóberendezést, ezt három katona szállította, illetve kezelte. A minimálisan 500 m-től alkalmazható Maljutka rakéták kiegészítéseként a lövész alegységek RPG–7 kézi páncéltörő rakétákkal is fel voltak szerelve. Később a gépesített lövészcsapatok alapjárművének számító BMP–1 fegyverzetében is megjelent, de alkalmazták a BMD–1-en is, és a BRDM–2 alvázán a Maljutka rendszert telepítve kétéltű páncéelhárító harcjárművet, önjáró rakétaindító állványt alakítottak ki. 6 darab páncéltörő rakétát indít és még 12-őt hord.

BMP

A BMP egy kétéltű jármű V6-os, 300 lóerős motorral. Páncélvédettsége 1-2 cm. Rendkívül mozgékony, a harckocsik közvetlen kísérésére tervezték. Fegyverzete egy 76mm-es ágyú, egy 7,62 géppuska és egy maljutka páncéltörő rakéta.

BRDM2

A szovjet hadsereg 70'-es években rendszerbe állított, kétéltű páncélozott szállítója. Ránézésre hasonlít a magyar PSZH-ra, de mégsem ugyanaz a konstrukció. V8-as benzinmotorral szerelték, szokványos fegyverzete egy 14,5 mm-es és egy 7,62-es géppuska voltak. Négyfős kezelőszemélyzetét és a benn tartózkodókat 1 cm-es páncélzat védte.

BTR 60

A BTR60-as és a BTR60 PU2-es a szovjet hadsereg kétéltű, 8 gumikeréken gördülő páncélozott szállítói. Jellegzetességük a 2db, 5500cm³-es benzinmotor. Fegyverzetük az ebben az osztályban szokásosnak mondható 14,5 mm-es, és 7.62 mm-es géppuska. Péncélvastagságuk egy és két centiméter között változik, 9 személy szállítására alkalmasak.

BTR60 és BTR60 PU2

A BTR60-as és a BTR60 PU2-es a szovjet hadsereg kétéltű, 8 gumikeréken gördülő páncélozott szállítói. Jellegzetességük a 2db, 5500cm³-es benzinmotor. Fegyverzetük az ebben az osztályban szokásosnak mondható 14,5 mm-es, és 7.62 mm-es géppuska. Péncélvastagságuk egy és két centiméter között változik, 9 személy szállítására alkalmasak.

FUG

Csepel főegységek felhasználásával a két, tulajdonképpen azonos, kétéltű típust a Rába Magyar Vagon és Gépgyár a '60-as években gyártotta. A Magyar Néphadsereg igényeinek kielégítésén kívül exportra is készültek. A FUG-ot OT-65 típusjelöléssel az egykori Csehszlovák és NDK hadsereg is rendszeresítette. Mindkét jármű maximálisan 10 mm vastag páncéllemezekből, hegesztéssel készült. A jármű a Csepel teherautók 100 lóerős motorját kapta, személyzete 2-9 fő. Hátsó futóművük Csepel 450 típusú mechanikusan zárható differenciálműves. A mellső futóművet az Ikarus-303-as autóbusz azonos alkatrészéből alakították ki, a mellső hajtás beépítésével. Kormányművük szervórásegítéses. A vízen két vízsugárhajtómű hajtotta előre, itt a kormányzás a vízsugárhajtóművek oldalankénti zárásával lehetséges.

PSZH

Csepel főegységek igénybevételével a két, tulajdonképpen azonos, kétéltű típust a Rába Magyar Vagon és Gépgyár a '60-as években gyártotta. A Magyar Néphadsereg igényeinek kielégítésén kívül exportra is készültek. A FUG-ot OT-65 típusjelöléssel a Csehszlovák és az NDK hadsereg is rendszeresítette. Mindkét jármű maximálisan 10 mm vastag páncéllemezekből, hegesztéssel készült. A jármű a Csepel teherautók 100 lóerős motorját kapta. személyzete 2-9 fő. Hátsó futóművük Csepel 450 típusú mechanikusan zárható differenciálműves. A mellső futóművet az Ikarus-303-as autóbusz első futóművéből alakították ki a mellső hajtás beépítésével. Kormányművük szervórásegítéses. A vízi hajóhajtómű két vízsugárhajtóműből áll. Vízen a kormányzás a vízsugárhajtóművek oldalankénti zárásával érhető el.

VPV

Harckocsi alakulatok kíséretére, védelmére kifejlesztett kétéltű jármű. V6-os, 300 lóerős motorja mozgékonnyá teszi, páncélvédettsége1-2cm-es. Szokásos fegyverzete egy 76mm-es ágyú, egy 7,62 mm-es géppuska és egy maljutka páncéltörő rakéta. A képen a műszaki mentő változat látható.